Amikor elindítottuk a kávéházi fogyasztásokhoz kapcsolódó könyvborító-gyűjtögetést, abban bíztunk, hogy a játék majd lassan, de biztosan beindul. Tizenkét különböző borítót lehetett összeszedni, és aki mindet megszerezte, ajándékkönyvet kapott. A gondolat szép volt: apró, vizuális jutalom minden kávé után, végül pedig egy teljes mű a kitartó gyűjtőknek. A valóság viszont prózaibb lett. A játék indulása óta mindössze egy olvasó jelezte, hogy sikerült összegyűjtenie mind a tizenkét borítót, és szeretné az ajándékot. Ez egyszerre örömteli és kijózanító tapasztalat. Örömteli, mert legalább valaki végigjátszotta. Kijózanító, mert nyilvánvalóvá tette: a puszta gyűjtögetés önmagában nem elég izgalmas. Ezért változtatunk. Mostantól a kávéházi fogyasztások utáni köszönő…